Egyre több mindent nem értek. Csalódtam abban, amiben hittem, és ez elég rohadt érzés. Sok olyasmi történik, amivel nem értek egyet, a választáshoz közeledve egyre több.

Nem értem, hogy lehetséges, hogy négy hét alatt átmentünk ostoba oroszbarátságba. Minden piti oroszellenességet észreveszünk, kábítós majmok a nyugatiak, megdermedt a nyugati piac, oda már nem mehetünk, és egy csapat népszavazást követő tüntető szíriai (egyiptomi) anarchista lesz. A hálátlan ukránokról nem is beszélve.

Nem értem, hogyan lehet, hogy másfél hónappal a választás előtt nem azon pörög mindenki, hogy eladtuk az országot az oroszoknak, hogy kiürült a nyugdíjas malacpersely, hogy a devizatartalékokat elosztogatjuk gazdaságrombolásra, hogy egy rezsicsökkentés nevű kamuval meg lehet fogni azokat, akiknek az előbbiek semmit nem jelentenek. Hogy tényleg mindig harcolni kell valakivel, aki nem tud visszaütni.

Hol van ilyenkor az öntudat, a gondolkodás? Nem kéne ezek ellen tenni valamit? Nem biztos, hogy demokratikus jelképekre mászunk fel plakátolni, de akkor mit? Hogyan lehet ennyi mindent megtenni velünk? Igyekszem én is elnézően mosolyogni a legkomolyabb hülyékre is, de ez kurva fárasztó. Miért van az, hogy csak az agymosott jobboldaliak jutnak szóhoz? Tudom, hogy nem csak ilyen létezik, de akkor miért a Bencsik-félék állnak az első sorban?

Persze az aktívabb, demokratikus tüntetéshez aktívabb társadalom kéne. Aki viszont tud tömegeket mozgatni, meg is teszi, és ez most a kormányoldal. Címlisták, szervezetek, rezsiharcosok, és persze a Békemenet. Jól csinálják, mindenkinek jobb, ha nem remény nélkül kell ülnie az áprisilhatodikákon a tévé előtt. Viszont az a piszkos mszp meg csak sunnyog, várja 2018-at, hogy végre újra játékban legyen. A baloldalon és a baloldaliakban mindig ott volt valamilyen bűntudat, hogy nekik bizony közük van a kommunistákhoz, és ők inkább csak csendben elkérnék a kormányrudat, nem szívesen hencegnének azzal, hogy 50 évig milyen jól ment. Miért érdemlünk mi ilyen baloldalt? Abból is lehetne tisztességes, megfelelő populizmussal, látszólagos védőhálóval meg ingyensörrel.

Ami meg szintén zavar, hogy a jobboldaliak elveszítették a hitet a Fideszben. Tudom-tudom, sokan nem, de mi, akik igen, hülyének érzik magukat, és azt hiszem, joggal. Éveken át megfelelő kritikai gondolkodással is nyugodtan érezhettük azt, hogy lehet rájuk számítani. Odakerülnek, meglesz a támogatás és végre szét tudnak csapni. Normális, munkára épülő gazdaságpolitika, jól elköltött és lehívott eu-s pénzek, büszkén vállalható országimázs, a régi III/III-asok elszámoltatása, meg olyan dolgok, amiket nem lehet elmagyarázni (biztonság, szép környezet, boldog szomszédok, akik nem morognak).

Ehhez képest hol tartunk? Dühömben már felsorolni sem tudom, hogy valójában hol tartunk, csak azt érzem, hogy már nem lehet hinni nekik. Minden hibára jut három további látszatintézkedés. Nem lehet abban bízni, hogy jobb lesz. Persze nem ezeken múlik, hanem azon, hogy mit érez az ember. Ez-az hiányzik, kopik a demokrácia, médiatörvény, alaptörvény, ez nem fontos. Épp annyira megy a lotyóviadal az eu-val, hogy még azért kapunk pénzt. A következő kormányok meg a gyerekeink majd fizetik azt a kampányfogást, hogy már nem tartozunk az IMF-nek. Inkább folytatjuk a szar gazdaságpolitikát, meg az oroszoktól veszünk fel államközi providentes hitelt.

De hát mi nem ezt akartuk. Akkor kire számítsunk? A teljesen elhasználódott, az öregjeitől nehezen szabaduló MSZP-re és barátaira? Vagy a két nagynak köszönhetően teljesen eltaposott civil mozgalmakra, amelyekből párt lesz? A legtöbbet maga Bajnai gyalázta meg azzal, hogy az inkompetencia miatt felforgácsolta és Gyurcsány első nyilvános szavára átadta. Kitől várhatunk megoldást? A szélsőjobbtól? Az önmaga paródiájaként működő Jobbiktól, a konzumnáciktól?

Várhatunk egyáltalán valamit? Ha a legnagyobb nyugalmat a Fidesz kínálja, akkor mi lesz itt egy váltásnál? Még fosabbul érezzük magunkat? Mi a megoldás? Szívesen írnám, hogy mától nem olvasok híreket, de ez nem menne. Tájékozódja más forrásból? Nem lehet azoknak, akik saját igazuk bizonyítása érdekében még magukban is elfojtják a kételyt. Alapítsunk pártot? Talán. De az elmúlt másfél év nem sok jót ígér. Vagy vándoroljunk ki? Hát én azt nem szeretném, egy életen át nem. Akkor mi a teendő? Vagy csak velem van a baj? Ha valakinek akad megoldása, szívesen fogadom, mert egyre nyomorultabb a helyzetünk.